Az életemnek egy új szakaszához érkeztem, és mint ilyenkor lenni szokott egy bizonyos szakasza véget ért. Az életem lezárt része a boldog, önfeledt diák évek utolsó és egyben legnagyobb horderejű megpróbáltatásán vagyok túl, mikor is lediplomáztam. Ezzel a lépéssel elértem azt, amire már nagyon régóta vártam, csatlakoztam a magyar értelmiségiek köréhez. Pontosabban csak elvben, gyakorlatban majd meglátjuk.
A lényeg az, hogy most munkát keresek. Érdekes és nehéz feladat. De nem megoldhatatlan, legalábbis azt gondoltam mikor belekezdtem. Ahogy az lenni szokott, nagy örömmel és lelkesedéssel vágtam bele az előttem álló feladatba. Kidolgoztam egy szisztémát is. Minden nap legalább két-három helyre beadni. Ezt nagyjából tudtam is tartani, így az első hét végére már bőven 14 állás ajánlatra jelentkeztem. Nagyon büszke voltam magamra, önfeledt öröm töltött el. Ekkor még nem tudom, hogy lesz ebben részem rendesen...
A kezdeti lelkesedést az élet gyors interjú behívókkal jutalmazta, majd töménytelen visszautasítással folytatta. Jelenleg (5 hónappal az álláskeresés kezdete után) több mint 200 pozícióra jelentkeztem, valamivel több mint 50 állásinterjún vagyok túl és még mindig munkanélküli...
Pedig nem vagyok egy hülye gyerek, nem szeretek dicsekedni, de kitűnőre érettségiztem, időben befejeztem a tanulmányaimat a főiskolán, csúszás nélkül. Tudományos versenyen indultam, ahol helyezést is értem el. Egyszóval nem vagyok kis hülye gyerek akire ne lehetne semmilyen feladatot rábízni. Természetesen a főiskola mellett dolgoztam is, mivel kellett a pénz és a szakmai tapasztalatszerzés is hasznosnak tűnt. Kommunikálni szerintem jól tudok, oké az angol nyelvvel elismerem, nem vagyunk a legjobb barátok, de ellenségek sem. Természetesen volna még hova fejlődni benne, de szerintem vagyok olyan nyelvtudás birtokában amivel simán lehetne dolgozni, jó tárgyalni vagy előadást tartani nem, de köznapi, társalgási szintű angolom van, sőt annál kicsit jobb is...
Szóval ha összességében nézzük, egy egész jó főiskolán, egész jó diplomával és eredménnyel, egy jó nyelvtudással (amúgy sokszor mondták hogy az "egy" szó is hátrány az esetemben) szakmai tapasztalattal nem talál munkát.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eleinte kicsit nagyobb kihívásokat jelentő munkákat kerestem, ahol az angolt is használhatnám, hogy fejlődjön. Ilyen munkák voltak pl a különböző kontrolleri feladatok, tervezői, elemzői munkák, rendszerszervezői, rendszertervezői pozíciók. Ma, az ötödik hónap végén már szinte mindegy, hogy milyen irodai munkát csinálnék, csinálnám... De olyan helyekre, ahol nem kéne mást csinálni csak számlákat rendezgetni, vissza sem hívnának, pedig teljes mértékben megfelelek a követelményeknek.
A legtöbb helyen vagy az angolom nem felelet meg (ez egyértelmű, itt nincs nagyon mit ragozni) vagy a pályakezdő mivoltom riasztotta el a kedves munkáltatókat. Az egy millió dolláros kérdés a következő: Hogy szerezzek tapasztalatot, ha senki nem vesz fel a tapasztalatlanságom miatt? Kérem, aki tudja erre a választ, az jelezze nekem egy kommenten keresztül, hátha többünknek is segítség lenne...
Viszont az írok nektek, hogy elmondjam ne adjátok fel, gyertek beszéljük meg! Nem vagyunk egyedül!!!
